A túrógombócot mindenki szereti, de sokan tartanak az elkészítésétől 😊 Ami nagyon fontos, hogy nem szabad lobogó vízbe dobálni a gombócokat, mert akkor könnyen szétesnek, és kavargatni sem célszerű. Csak enyhén gyöngyözzön a víz, és miután bedobtuk, kicsit békén hagyjuk, majd fakanállal óvatosan megmozdítjuk, hogy ne ragadjon az edény aljára. Ha kezdő vagy, és biztosra akarsz menni, a felsorolt hozzávalók közül hagyd ki a szódabikarbónát, így könnyebben kezelhető lesz a massza, viszont egy kicsit tömörebb, de korrekt, finom túrógombóc lesz az eredmény. A szódabikarbónától kissé felfúvódik a massza, könnyebben szétesik főzés közben, viszont a végeredmény légiesen könnyű, rezgős, álomfinom túrógombóc. (A képeken a virágos tányéron a szódabikarbónás, a fehér tányéron a szódabikarbóna nélküli változat látható.) A morzsa minősége is sokat számít: én saját sütésű, megszáradt kenyérből aprítógépben készítem a morzsát, nem porszerűre, hanem durvára aprítva hagyom és vajon pirítom, így összehasonlíthatatlanul finomabb, mint bolti zsemlemorzsából. A morzsába szedett gombócokat szintén nem kevergetem, csak összerázogatom, hogy bevonja a morzsa.

Hozzávalók:

• 500 g túró (nem rögös)
• 3 L-es tojás
• 1 citrom reszelt héja
• 80 g búzadara
• 1 csipetnyi só
• 1 késhegynyi szódabikarbóna (elhagyható, ha könnyebben kezelhető masszát szeretnénk, de akkor nem lesz olyan légiesen könnyű)
• 200 g zsemlemorzsa (lehetőleg saját készítésű)
• 3 ek vaj (a zsemlemorzsa pirításához)

A tálaláshoz:

• 2 dl tejföl
• 1 kk őrölt fahéj
• 100 g porcukor
• friss eper vagy eperlekvár (elhagyható)

A citrom sárga héját finomra reszelem. A túrót villával nyomkodva jól összedolgozom a tojások sárgájával, a citromhéjjal, a búzadarával, a sóval és a szódabikarbónával. A fehérjéket kemény habbá verem és óvatosan belekeverem. Kb. 2 órán át hűtőben állni hagyom. A vajat megolvasztom egy nagy serpenyőben, beleszórom a morzsát és kevergetve aranyszínűre pirítom, majd lehúzom a tűzről. Sós vizet forralok egy nagy fazékban, és ha gyöngyözve forr (nem lobog!), nedves kézzel kb. diónyi gombócokat formálok a masszából és óvatosan beleeresztem a vízbe. Egyszerre annyit, hogy ne legyenek egymás tetején. Picit hagyom főni, majd fakanállal óvatosan elmozdítom a gombócokat az edény aljáról (nem kevergetem!). Miután feljöttek a víz színére, kb. 5 percen belül megfőnek (a mérettől függ: ha apróbb, akkor hamarabb). Úgy szoktam ellenőrizni, hogy fakanállal finoman megnyomom, ha ruganyos, akkor jó, ha puhán benyomódik, akkor még belül nyers. Ha bizonytalan vagyok, egyet kiveszek és szétvágom, ha belül még nedves, folyós, akkor még főzni kell. Közvetlenül az előkészített morzsába szedem, nem kevergetem, csak rázogatom, hogy bevonja a morzsa. Fahéjjal, porcukorral kevert tejföllel és (ha van) friss eperrel vagy eperlekvárral kínálom.